• 1 kg liszt,
• 20 dkg porcukor,
• 1 csomag (50 gramm) szódabikarbóna,
• 2 csapott kávéskanál õrölt fahéj,
• 2 csapott kávéskanál õrölt szegfűszeg.
• 45 dkg vegyes virágméz
• 12 dkg RAMA margarin
• 2 tojás

• kb. 20 dkg porcukor,
• 1 tojás fehérje

A lisztet, porcukrot, szódabikarbónát és a fűszereket szárazon alaposan összekeverjük egy olyan tálban, amit le tudunk majd zárni (pl. dagasztótál).

A mézbe beletesszük a margarint és mikróba tesszük. Ha jól átmelegedett, de nem forró, akkor addig keverjük, amíg a margarin elolvad. Ezt a lisztre öntjük, beleütjük a tojásokat és egy falapáttal összeállítjuk a tésztát. Azért nem érdemes kézzel, mert nagyon ragad és a méz is megégetheti a kezünket. Ha nem akar összeállni, akkor kevés langyos vizet tehetünk bele (kiöblítjük a mézes üveget). Kissé lágy tésztát kell kapnunk. Ha már egynemű a tészta, akkor rátesszük a tálra a fedelét és legalább egy napig hagyjuk állni. Nem kell hűtõbe tenni! Ha több napig áll, csak jobb lesz. Második napon érdemes az egészet egyben jól átgyúrni, hogy a levegõt kinyomjuk belõle.

A tésztából leveszünk olyan kétökölnyi mennyiséget és lisztezett gyúrótáblán alaposan átgyúrjuk. Ha ragadna, akkor a szükséges mennyiségű lisztet még belegyúrjuk. Alaposan alálisztezve kinyújtjuk és szaggatjuk. A tetejére minél kevesebb liszt kerüljön! Kisebb figurákhoz vékonyabbra (2-3mm), nagyobbakhoz kicsit vastagabbra nyújtjuk. Sütõpapírral bélelt tepsiben, kb. 150 fokra elõmelegített sütõben sütjük addig, amíg szép színe nem lesz. A tepsin hagyjuk hűlni rövid ideig, majd egy asztalra rakjuk egymás mellé a figurákat a teljes kihűlésig. Pár napig szobalevegõn hagyjuk állni mielõtt írókázzuk, így kisebb a veszélye, hogy késõbb a rajz lepereg róla.

Az írókához kb. 20 dkg kristálycukrot elektromos darálón kisebb adagokban, jó alaposan daráljunk le, majd egy tojásfehérjéhez adagoljuk kanalanként, habverõvel, vagy keverõlapáttal elkeverve. Akkor jó, ha a már csak egész lassan folyik le és nem terül szét hamar. Lehet, hogy sok, lehet, hogy kevés lesz a 20 dkg cukor. Egy un. „Önzáró tasak” (az „önzáró” részt levágva) egyik sarkába töltjük a mázat, befõttes gumival elkötjük és a zacskó hegyére óvatosan, nagyon kis lyukat vágunk ollóval. Ez a zacskófajta azért jó, mert vastagabb az anyaga és nincs széles hegesztése. Nagyobb papírboltokban, élelmiszerboltokban kapható. Ha „puszedlit” akarunk készíteni, vastagabbra nyújtott tésztából szaggatunk köröket, megsütjük, majd egy nagyobb tálban híg mázat készítünk (kevesebb cukorral mint az írókát). Beleöntjük a megsült mézeseket és alaposan, de óvatosan beleforgatjuk õket a mázba. Ezután rácsra szedjük és hagyjuk megszáradni. A mázba tehetünk kókuszreszeléket, vagy ha „csokisat” akarunk, akkor szitáljunk bele kakaóport.

A megsült mézeskalács a szabad (szoba) levegõn állva igazodik a levegõ páratartalmához. Ha száraz a levegõ a mézes is keményre szárad, ha párás a levegõ, jó puha lesz, ill. marad. Így tudjuk a kiszáradt mézest megpuhítani: egy jól záródó fém- vagy műanyagdobozba rakjuk a mézeseket. Egy kicsi pohárkába 2-3 összegyűrt papírtörlõt nyomunk, majd annyi vizet engedünk rá, amennyit a papír felvesz. Ezt a mézesek közé állítjuk a dobozba, majd rátesszük a tetejét. 3-4 nap alatt puha, omlós lesz a mézes.