1970-ben láttam meg a napvilágot Szentendre városában. A Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskolában érettségiztem, 1 év kihagyás után már munka mellet kezdtem el az Egészségügyi Fõiskolát. Mindig szerettem az egyszerű, kreatív, kézzel készült tárgyakat, különösen a kerámiákat és fazekas tárgyakat.

Két fiam születése után hobbiként kezdtem el tanulni az agyagozás fortélyait Saás Kinga „SK” műhelyében. Itt kaptam bíztatást, visszajelzéseket, hogy tovább folytassam, fejlesszem magam. Így találtam rá a Kresz Mária Alapítványra, ahol felnõtt képzés keretében elõször a Népijátszóház vezetõi tanfolyamot majd a Fazekas szakmunkás vizsgát letettem. Oktatóim: Rónai Ágnes, Hadikfalvi Andrea. Jelenleg a mestervizsgámra készülök. Folyamatosan próbálom magam képezni, szeretnék megismerni még több technikát és azokat elsajátítani a kerámia területén.

3 évig vezettem gyerekeim iskolájában a (XII. Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi) „Mi a szösz?” gyerek alkotóműhelyt, ahol az érdeklõdõ gyerekeknek kézműveskedésre, népi kismesterségekre oktattam. Több kiállításon is szép eredménnyel vettünk részt a gyerekek alkotásaival. Emellett többször voltam meghívott kézműves oktató egy-egy rendezvényen (Mesterségek ünnepe Budapest 2004-2009; Bonnya 2005-2007; Domonyvölgy 2005; Stefánia Palota 2007-2008)

Jelenleg egy magán művészeti iskolában vagyok iskolatitkár és kézműves oktató - gyerekeket oktatok kézműves technikákra.

Tárgyaimmal a fazekasság és a régi ember játékosságát, alkotói gondolkodását, a mindennapok szeretetét és tiszteletét szeretném tovább örökíteni.

Fontosnak tartom a hagyományt, amelybõl merítünk és a játékot, amellyel újat teremtünk.

„A hagyomány: Ifjú testnek, Õsi lélek.”
(John Heider)

Mindig szerettem az olyan tárgyakat, amiket, amikor megérintek mesélnek. Elmesélik történeteiket, kopottságukkal, feladataikkal, felfedezhetõ egy-egy ujjnyom-régi mester keze nyoma. Jó ilyen tárgyak között élni. Ezért szeretném ha hagyományainkkal megismerve a múltat tudnánk a jövõnket építgetni.

„Ismerd meg a múltat és éltesd tovább.”
(Tolcsvay László)