Bár sokat dolgozom Budapesten, de Ipoly menti palóc vidékrõl származom, fafaragó műhelyem is a Börzsöny egyik falujában, Bernecebarátiban van.

A fafaragáson belül fõként a pásztor-holmikat: kanalakat, ónöntéses ostornyelet, pásztorbotokat, karcolt kürtöket készítettem, de palóc hagyományaink bokrából két nagy ág hajtott ki legerõsebben bennem: az ácsolt ládák és a pásztorfurulyák.

Az ácsolt ládákat az eredeti módon készítem: bükkfából hasítom, faragópadban vonókésezem és kézzel hornyolom minden egyes deszkáját, majd azután a füstöléssel barnított szuszékokat hornyolóval díszítem a régi jelképekbõl, de mindig újonnan alkotva.

Sok idõt, energiát fordítunk feleségemmel a régi ácsolt ládák kutatására, de ugyanúgy odafigyelünk más palóc hagyományokra, például a népdalokra is. A palóc pásztorfurulyákat bocfából, kézi fúrással, gazdag cifrázással készítem. A furulyák, flóták elkészítésének fogásait Pál István nógrádi juhász, dudástól tanultam, aki a Magyar Kultúra Lovagja címmel büszkélkedhet. Ácsolt ládáimmal sikerrel mutatkoztam be a XV. Élõ Népművészet ill. a Kézművesség 2010 pályázatokon, két szuszékom a Néprajzi Múzeum kiállításán fog szerepelni szeptembertõl.