1945-ben születtem második gyermekként egy hét gyermekes családban. Szűkös, de követelmények szabta gyermekkoromban gyengébb teljesítménnyel lógtam ki a többi gyerek közül. Bátyám kiváló manuális készségeivel korán kitűnt. Későbbi képzőművészeti tanulmányai során általa is értek művészeti impulzusok. Fiatal koromban barlangásztam. Kutatóútjaim során maradandó hatást tettek rám a korrodált és erodált kőzetformák.

28 évesen, felnőttként, magánéleti válságok és kudarcok után öngyógyító tevékenységként kezdtem szobrászkodni, ami szenvedélyemmé vált. Bátyám ekkor már szobrász volt, bátorított. Környezetemből több szobrászt is ismertem, de csak a tevékenységük inspirált, formailag nem hatottak rám. Leginkább az ősi törzsi, és archaikus szobrászat és más alkotók könyvekből felkutatott alkotásai, és Henry Moore írásai voltak hatással rám.

Saját tapasztalataimból építkezem. Az alapötlet kiindulópontja lehet egy természeti forma, egy fotó, vagy megfigyelés. Úgy fejlesztem a szobrot a kezeim közt forgatva, hogy minden nézete jó legyen. A megérzett logika szerint alakul, a kiinduló ihletforrást a végén fel sem lehet ismerni. Témáim emberközpontúan hagyományosak, többségükben női alakok. Törekszem az aszimmetriára, a konstruktív építkezésre, és arra, hogy mindegyik szobor szokatlan legyen. Sok szempontot próbálok bennük egyeztetni, de fontos számomra, hogy valami emberit is kifejezzenek. Lassan érnek be a szobraim. Egyszerre több szobron is dolgozom.

Körülbelül 20 évnyi rejtőzködő szobrászat után léptem nyilvánosságra. 1992 óta állítok ki. Tevékenységem elismerésének könyvelhetem el, hogy 1995-ben felvettek a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe.